Rólam

1989-ben születtem Zalaegerszegen. 9 éves lehettem, amikor Egervárra (Zalaegerszeg melletti faluba) költöztünk. A zene iránti érdeklődésem hamar felszínre került, ekkor kezdtem el a Zalaegerszegi Városi Fiúkórusban énekelni. Ezek az évek sokat segítettek abban, hogy a színpadon állva ne legyen lámpalázam. Az általános iskola közepe felé aztán jobban kezdett érdekelni a foci, így a zene néhány évre háttérbe került. Gitározni 13 évesen kezdtem, előtte zongorán játszottam kezdő szinten. A gitárral viszont elindult valami más, jobban lekötött, több lehetőséget éreztem benne.

A középiskola elején alapítottam első zenekaromat, ez volt az Under The Bridge. A színpadi rutin és zenei fejlődés mellett bennem ekkor fogalmazódott meg, hogy a jövőben csak a zenével szeretnék foglalkozni. A zenekar kezdeti éveiben még doboltam, később kezdtem el énekelni is. Sokat próbáltunk, koncerteztünk (főleg Zalaegerszegen és környékén) és elkészült egy lemezünk is. 2009-ben végül a tagok eltérő elképzelései miatt a zenekar feloszlott. Ez is közrejátszott abban, hogy az érettségi után, az év őszén Budapestre költöztem.

Elkezdtem egyetemre járni, de tudtam, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék, így végül 2 félév után ott is hagytam az iskolát. A következő tanévben az ETÜD zeneművészeti iskolába jártam. Itt volt szerencsém belekóstolni kicsit a jazz zenébe és rájönni, hogy ez szintén nem az én utam. Fél év után úgy döntöttem, inkább elkezdek dolgozni és mellette minden időmet a zenélésre fordítom. A munkát, amit ekkor elkezdtem, csak két napig bírtam, ezért úgy döntöttem, elkezdek utcazenélni.

Elég meghatározó volt az így eltöltött bő másfél év. Eleinte nagyon szerettem, mert zenélhettem és meg is tudtam belőle élni. Idővel azonban az utcazenéléssel járó negatív hatások (rendőrök, agresszív hajléktalanok, barátságtalan emberek) egyre inkább megerősítették bennem a felismerést, hogy ezt sokáig már nem lehet csinálni. Eközben kezdtem el a Kőbányai Zenei Stúdió ének szakára járni, ahol sok embert megismertem és annak ellenére, hogy voltak nagyon jó percei, fél évnél többet itt sem maradtam.

2012 megkoronázása a Veszprémi Utcazene Fesztivál volt, amire versenyzőként bejutottam. Nagyon készültem rá és végül sikerült is megnyernem a szakmai díjat. Ez lelkileg nagy fordulópont volt, hiszen a korábbi évek nem voltak túl sikeresek, a győztes fesztivál után viszont egy kicsit felpörögtek az események koncertezés terén. Ősszel, a születésnapomon elkészült az első önálló EP-m is, Front címmel. Ebben az évben már javában működött a Hang-Art zenekar. Egy nagy álom megvalósulása volt ez, hiszen mindig úgy képzeltem, hogy lesz egy zenekar, ami azokat a dalokat játssza, amiket én írtam a négy fal között. A sok belefektetett idő és energia ellenére sajnos a Hang-Art nem tudott sokáig működőképes maradni. A zenekarral végül egy dalt vettünk fel stúdióban és két live session videót készítettünk, ezen kívül pedig sok tapasztalatot szereztem a zenészekkel való közös munkákat illetően.

A Hang-Art feloszlása után úgy döntöttem nem szeretnék új zenekart, inkább csinálom egyedül a dolgaimat legjobb belátásom szerint. A zenekaros évek alatt is dolgoztam a szóló dalaimon, akkor még magyar nyelven. A nagy elhatározás után viszont azt is eldöntöttem, hogy a továbbiakban angol dalokat szeretnék írni, ahogyan korábban a zenekarban is tettem. Mindig jobban szerettem angolul énekelni. Tudtam, hogy valószínűleg így nehezebb lesz érvényesülni, de magyarul valahogy nem működtek a dalok. Ekkor vettem meg az első loop pedálomat és elkezdődött a most is tartó új időszak. Nagy lökést adott az A38-as koncertem, amit élőben közvetített a Petőfi TV. Sokan ismertek meg és a Petőfi Rádió ezután kezdte el játszani a „Keep Going” című dalomat. Hamarosan elkészült az első videoklipem is a „Don't Lose Your Mind” című dalhoz, majd két kislemezem jelent meg, az „Other Lovers” és a „Right In Front Of Me”.

A 2016/17-es évben a Cseh Tamás Program induló előadói alprogramjának nyertese voltam, ami nagy segítséget nyújtott abban, hogy elkészült első nagylemezem „My True Fairy Tale”) és a „One” című dalomhoz klip készülhetett. A „My True Fairy Tale” című lemez 2017 májusában jelent meg. Közel 10 év dalait öleli fel, melyek az addigi életem egy-egy állomását örökítik meg.

A lemez megjelenése után készült néhány élő videó Rooftop Session néven, ahol élőben játszottam több saját dalomat egy belvárosi teraszon.
2017 jelent meg az “Arany János 200 emlékévre” készült Arany lemez, ahol a költő Családi kör c. versét zenésítettem meg. 

2018-ban megjelent a soron következő nagylemez első dalaként a „Be Patient”, amihez klip is készült.

2019-ben az angol nyelvű dalok után ismét visszatértem a magyar nyelvhez is. Először a „tizennyolc” című dal jelent meg, majd a Szederrel közös „Kapd el”. Az év októberében végül, nem sokkal 30. születésnapom előtt elkészült második lemezem „<30” címmel. A lemez dalait a 30-hoz közeli emberek élete, problémái ihlették.