Rólam

RÓLAM
Corner-2

1989-ben születtem Zalaegerszegen. 9 éves lehettem, amikor Egervárra (Zalaegerszeg melletti falu) költöztünk. A zene iránti érdeklődésem hamar felszínre került, ekkor kezdtem el a Zalaegerszegi Városi Fiúkórusban énekelni. Azt hiszem, ha azok az évek nincsenek, nehezebb lenne ma színpadra állnom. Az általános iskola közepe felé aztán jobban kezdett érdekelni a foci, így a zene néhány évre háttérbe került. Gitározni 13 évesen kezdtem, előtte zongorán játszottam kezdő szinten. A gitárral viszont elindult valami más, jobban lekötött, több lehetőséget éreztem benne.

A középiskola elején alapítottuk első zenekaromat, ez volt az Under The Bridge. A színpadi rutin és zenei fejlődés mellett bennem ekkor fogalmazódott meg, hogy a jövőben csak a zenével szeretnék foglalkozni. A zenekar kezdeti éveiben még doboltam, később kezdtem el énekelni is. Volt egy lemezünk, sok koncertünk (főleg Zalaegerszegen és környékén) és rengeteg próbával eltöltött idő. 2009-ben már nem egyeztek az elképzeléseink és a barátságunk is megkopott, így a zenekar feloszlott. Többek között a zenekar megszűnése és a sikeres érettségi voltak az okai annak, hogy az év őszén Budapestre költöztem.

A fővárosba költözésem oka hivatalosan az volt, hogy egyetemre járjak. Persze tudtam, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék, de két félévet azért jártam a BGF-re, miután persze kirúgtak, amit akkor egyáltalán nem bántam. Következő tanévben az ETÜD zeneművészeti iskolába jártam. Itt volt szerencsém belekóstolni kicsit a jazz zenébe és rájönni, hogy nem az lesz az én utam. Fél év után aztán úgy döntöttem, inkább dolgozom és mellette minden időmet a zenélésre fordítom. Mivel az előtte lévő nyáron diákmunkaként egy call centerben dolgoztam, gondoltam megpróbálom megint, de csak 2 napig bírtam. Ezután nem tudtam, hogy merre menjek, így kezdtem el utcazenélni.

Elég meghatározó időszak volt az a bő másfél, utcazenéléssel töltött év. Eleinte nagyon szerettem, mert zenélhettem és meg is tudtam belőle élni. Idővel azonban a növekvő igényeim és az utcazenéléssel járó negatív hatások (rendőrök, agresszív hajléktalanok, barátságtalan emberek) egyre inkább megerősítették bennem a felismerést, hogy ezt sokáig nem lehet csinálni. Az utcazenélős időszakkal párhuzamosan kezdtem el a Kőbányai Zenei Stúdió ének szakára járni. Sok embert megismertem és voltak nagyon jó percei, de egy fél évnél többet itt sem maradtam.

2012-ben bejutottam a Veszprémi Utcazene Fesztiválra versenyzőként. Az a nyár egyébként is élményekkel teli volt, de az utcazene fesztivál volt a megkoronázása.  Nagyon készültem rá és szerettem volna a szakmai díjat elhozni, ami végül sikerült is. Ez lelkileg nagy fordulópont volt, hiszen a korábbi évek nem voltak túl sikeresek, a győztes fesztivál után viszont egy kicsit felpörögtek a dolgok koncertek terén. Ősszel, a születésnapomon pedig elkészült az első önálló EP-m is, Front címmel. Ebben az évben már javában működött a Hang-Art zenekar. Egy nagy álom megvalósulása volt ez, hiszen mindig úgy képzeltem, hogy lesz egy zenekar, ami azokat a dalokat játssza, amiket én boldogan vagy éppen szomorúan írtam a négy fal között. A sok beletett idő és energia ellenére sajnos a Hang-Art nem tudott működőképes maradni. A zenekarral végül egy dalt vettünk fel stúdióban és csináltunk két live session videót, ezen kívül pedig sok tapasztalatot szereztem a zenészekkel való közös munkákat illetően.

A Hang-Art után úgy döntöttem nem szeretnék új zenekart, inkább csinálom egyedül a dolgaimat legjobb belátásom szerint. A zenekaros évek alatt is dolgoztam a szóló dalaimon, akkor még magyar nyelven. Ebből kettő jelent meg Végtelen, illetve Angyalom címmel. A nagy elhatározás után azt is eldöntöttem, hogy a továbbiakban angol dalokat szeretnék írni, ahogyan korábban a zenekarban. Mindig jobban szerettem angolul énekelni. Tudtam, hogy valószínűleg így nehezebb lesz érvényesülni, de magyarul valahogy nem működtek a dalok. Ekkor vettem az első loop pedálomat és kezdődött a most is tartó új időszak. Nagy lökés volt az A38-as koncertem, amit élőben közvetített a Petőfi TV. Sokan ismertek meg és a Petőfi Rádió ezután kezdte el játszani a Keep Going című dalomat. Hamarosan elkészült az első videoklipem is a Don't Lose Your Mind című dalhoz. Az elmúlt két évben két kislemezem jelent meg, az Other Lovers és a Right In Front Of Me, valamint játszottam majdnem mindenhol, ahol szerettem volna. Így összességében azt mondhatom, hogy jó döntés volt egyedül folytatni.

Az előttem álló év is izgalmasnak ígérkezik. A 2016/17-es Cseh Tamás Program induló zenekaros pályázatának nyertesei között vagyok én is, így az anyagi terhek egy része nélkül tudom elkészíteni az első nagylemezem és a második videoklipem.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Close